Ceruzarajz
Mozsárszárú, nehéz csizmában |
áll egy ember a tábla szélén. |
Nyakában kopott bőrtarisznya, |
üvegnyak figyel ki belőle. |
Kezét kupakként ráhelyezte, |
ott tartja a kapanyél végén, |
nem támaszkodik rá, csak éppen |
megakasztja, hogy el ne dőljön. |
Nyugodt, akár a bevetett föld, |
szürke, miként az ég s a fák. |
Vehetném kettétört fatörzsnek, |
a messzi dombok folytatása, |
bajsza és karja beleolvad |
figyelő páros jelzőlámpa. |
Mintha cseppekké bomlott volna |
|
|