Sárga őszi vers

Ezek a szalmafényű, törtszárú délutánok úgy borulnak a tájra, mint nagy sárga virágok. Magházaik kinyíló zsúfoltságából sárga kukorica tömődik szekerek derekába. Sárga a dűlőútra hintázó falevél is, égő krumpliszár sárga bokrába fúj a szél is. A nap egy óceánba hajított sárgadinnye. Arany mosoly gyűrűzik öcsém égszín szemére. Szedtem egy kosár almát, most itt ülök és nézem, hogyan osztozik bőre a sárga mindenségen. És hallgatom apámat, ki talpig aranyporban megáll, s azon törődik, hogy ősszel mennyi gond van.