Röpül egy király
Nagy Lászlónak
Mottó: Több is veszett Mohácsnál |
Hol veszett több? Hol? A fakír |
dárdákkal kivert priccsen mosolyog. |
A harakiri magánügy, az istenek |
nem válogatnak, keresztjük kereszt. |
Szélben a falevél madár lesz, |
de csak a földig száll, halott. |
Fű a ló patája alatt márvány, |
fölfoszforeszkál éjszakánként. |
Hol veszett több? Az elmulasztott |
számtanórákon? A seggnyaló |
ellenségeink mosolyognak? |
Az álarcos udvari bálokon, |
a mézpörgetés tingli-tanglijában? |
Hol veszett több, nemzetes uraim? |
A romantika csipkés bugyiban |
sétafikál, riszál. No de feleségnek? |
Címernek a tömegsír oszlopán? |
vásott kappanokból csipognak? |
Sors vagy butaság egyre megy. |
A köpülő asszony: a csoda |
nem az anyánk. Hát hol veszett több? |
A mentséggé gyűrt ütközetben, |
vagy a könnyező oltárok fölött |
összehajló kápolnavirágban, amelyik |
márványkőből is kiviolázik? |
|
Szememben röpül egy király, |
szárnya falevél, szívén dárda, |
teste kardvágta vörös kereszt, |
de röpül, röpül, nem magyarázza. |
|
|
|