Uram

A csend megint. Ajtónyíláson át a becsúsztatott tiszta lap: fény négyszöge a padlón. És fenn a lassú, nagy madár. Áll. Ráér. Tudja, odaér. És a vásznon az uborkafa, Uborkafa úr ábrázata, most az egyszeregy pengéi közt. Hallgatnak a szótárírók, leborulva a fűszál előtt a részletek méltóságát tanulják. Itt kezdődik Uram! Nem vitaminpótló lóversenyek, könyvből merített ihletek, uborkafa árnyékos páholya. Ezékiel! – Uram. Fénykéve-fal töve a sivatagban, homok a hányás tejútrendszerén, körben a csend, elől a tiszta lap, belül: az utolsó vonat.