Démoszthenész első búcsúlevele
Búcsúzom a szavaktól, kiköpöm |
a nyelvemet emelő kavicsot, |
színjátszó lepkék odúja: szám, |
legyen, mi volt: csupán garat, |
elég majd fészkén, magtalanul, |
szótáraim, színes luftballonok, |
hazaszállnak a felhők közé, |
szemem fogja csak őket, szemem |
anyám arcával tükröz rájuk, |
de mint a levegő… szelük mögül |
világlik ki a csillag, a távolodó |
nem ért, csak ordít, dadog, |
öt érzékkel egy arcra figyel, |
kézzel fogható szavakra figyel, |
szájba rakható szavakra figyel, |
a szó egyetlen szavára figyel… |
búcsúzom tőle is… visszaperelni |
semmit nem lehet, Philipposz |
erősebb, mint a szó, Zeuszi |
jelekre függeszti szemét. |
|
|