Démoszthenész első búcsúlevele

Búcsúzom a szavaktól, kiköpöm
a nyelvemet emelő kavicsot,
színjátszó lepkék odúja: szám,
legyen, mi volt: csupán garat,
nyelvem, az ideges madár
elég majd fészkén, magtalanul,
szótáraim, színes luftballonok,
hazaszállnak a felhők közé,
szemem fogja csak őket, szemem
anyám arcával tükröz rájuk,
de mint a levegő… szelük mögül
világlik ki a csillag, a távolodó
oá-zó gyerek, aki semmit
nem ért, csak ordít, dadog,
öt érzékkel egy arcra figyel,
kézzel fogható szavakra figyel,
szájba rakható szavakra figyel,
a szó egyetlen szavára figyel…
búcsúzom tőle is… visszaperelni
semmit nem lehet, Philipposz
erősebb, mint a szó, Zeuszi
jelekre függeszti szemét.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]