Hallom, hogy indulsz
Én, aki a költészet közlegénye |
vagyok és maradok mindörökre, |
sem vitézség, sem hadiszerencse |
nem röptetett föl, nem lökött az élre, |
|
azazhogy nem születtem vezérségre, |
és alkalom vagy kényszer se törte |
kettőbe pályám, tehát előre |
haladok, mint egy se hossza, se vége |
|
akaratnak? láncnak? seregnek? része, |
aki tudom már, hogy van előbbre, |
van hátrább, de mindig körbe-körbe, |
|
így nincs igazi ok pöffeszkedésre, |
miért ne húzódnék a sor szélére, |
ha hallom, hogy indulsz „legelőre”? |
|
|
|