Alattad a délkör
Ha nem érezném meg egy rezzenésből, |
hogy fölösleges lettem, leszaladt |
orrom előtt a roló, le a nap, |
kibuktam a görbülő mindenségből, |
|
ha mint aki folyvást zuhanva néz föl, |
nem látnám bűntelenül magamat, |
ahogy besétálok a pillanat |
kertjébe hiú jóhiszeműségből, |
|
ha megtanulnám végre, hogy miért öl |
minden, ami él, s úgy lennék szabad, |
hogy élvezem már mutatványodat, |
|
mert nem taszíthatsz ki a tévedésből |
megbillenne-e alattad a délkör? |
adnál-e országomért egy lovat? |
|
|
|