A harmadik napon
észreveszed megint magad, |
valami furcsa állatot látsz, |
Szemeddel néz, beszél helyetted, |
mint aki itt él ezer éve, |
|
rádöbbensz, hogy föltámadott |
benned egy idegen halott, |
vergődsz bőrödben, mint a rab, |
mert ő, akinek múltja nincsen, |
Megmosdatod, fölcicomázod, |
megijedsz és álmodsz helyette, |
|
mert nem szökhetsz meg önmagadból, |
s mert akkor is bekebelez, |
nem számít többé, mit akartál, |
Az maradsz már, ami kilátszik, |
csak kiszemelte, elfoglalta, |
|
|
|