Amikor Bárdosi Németh Jánost eltemettük

Már majdnem ott, legbelül néha
már-már fölötte, sőt, megélve,
képzeletben, a heuréka
túlsó oldalát is, mivégre
készülünk folyvást vereségre,
ha akkor is valami célba?
mért szalad el a győztes béke,
ha megmarad az örök téma?
te, ki vagy már beszélő néma,
jelezd, kinek a hitelére
zuhog a hökkent maradékra
a mindig-majdnem jégverése,
mondd, mért foszlik széjjel a vége,
ha helyén az utolsó tégla?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]