Az idegenvezető magánügyei

Este, uram, a mi kis városunk
kitüremlik a széleken,
megkel, mint a kenyér,
talán a tévétől, talán
a három deka élesztőtől, amit
a kukába vág valaki
vacsora után,
mert megnyúlt, beszáradt, vagy
véletlenül összemarkolja
a parízer és a kocka-
sajt papírjával,
netán azt akarja játszani,
hogy, mondjuk, Iránnal,
Mozambikkal meg Nicaraguával
szárnyal,
miközben átalussza
a főműsort megint,
s fogalma sincs
arról, hogy mi történik
a szomszéd házban,
nem érzi, hogy
a Kárpát-medence jelű szakajtóból
kilóg a lába,
s mindegy, hogy álma
vagy ébrenléte igazi,
akkor is szárny viszi,
ha mostanában hajnali
háromkor vagy három után néhány
perccel, de legkésőbb fél négykor
minden éjjel fölébred, méghozzá arra,
hogy nagyon feszül, sőt,
néha fáj már a húgyhólyagja,
s hiába fordul át, mondjuk,
a másik oldalára,
halaszthatatlanul ki kell mennie
a dolgára,
s tudja, uram, aki a további
részleteket nem ismeri,
s laikus, mint én, azt gondolja, hogy
ez a megfázás, az öregedés jele, és
nem álom vagy élesztő következménye,
hiszen eleddig nem kellett neki,
s ha igen, azt elfelejtette
vagy kompenzálta reggelig,
mindenesetre nem kotyogta el
másoknak, akik
legtöbbször maguk is, hiszen
tükör már minden porcikánk, uram,
s mostanában mindannyian
a szokásosnál több gyógyszert, óvszert,
élesztőt és sört fogyasztunk este,
hogy figyelhessünk a hírekre,
meg arra, amikor azt mondják,
hogy nem rólunk van szó,
de borzasztó
hiba volna, ha összekevernénk
a húgyhólyag meg a szakajtó
ügyét,
és azt hinnénk, hogy az ezért,
vagy megfordítva, uram,
hiszen mindennek törvénye van,
bár a történelem
önfegyelem
kérdése is,
és aki az ágyba vizel,
általában beteg,
hallgatjuk hát a híreket,
onnan a széleken,
akkor is, ha már nincs adás,
így később fekszünk le, s talán
elmarad a hajnali
szaladás,
alhatunk reggelig, ahogy
más nemzetek,
habár nem ezt
akartam mondani,
uram,
és ön
meglepődhet megint, meglepetést
színlelhet, hogy jön
ide, ami
trójai faló?
ezt kérdem magam is, talán
világosabb lesz
a mondanivaló.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]