A „nagy bumm”

Amikor megint előmászott,
elnéztem a tetűt, ahogy
megmozdította a világot,
és rendületlen dolgozott.
Jött-ment, csípett és vakarózott,
mintha a bőrén valami
elindult volna, mert a dolgot
ott sem lehet halasztani.
S az a valami, az is mintha
mászkálna rajta valami,
ijedten figyelt oda-vissza:
rajta is volna valami?
S azon onnan, sőt, azon onnan
minden, amin még valami,
megfeszültek egy mozdulatban,
a tetűket kiirtani.
S ím odalenn, hol nincs már semmi,
csupán a „nagy bumm” közepe,
elkezd valami mocorogni,
és megindul visszafele.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]