Ki mondja meg neki?
Beszélni a beszédért? Lobogó |
pántlikákat kötni a szélre? |
Vibrál belőle a se rossz, se jó, |
mintha végtelen tarló égne. |
|
Tehet-e róla? A szájtáti nép |
áll a füstben nagy tűzcsapókkal. |
Emlékezik, hogy volt valami szép, |
s kár kötözködni bolondokkal. |
|
Hová igyekszik? A lába előtt |
keskeny árok, benne az árnya. |
Nem lépheti át, csak a levegőt |
izgatja föl, terrorizálja. |
|
Azt hiszi, ő a nap, magamagát |
égeti el, miközben lángol? |
Szelíden földre térdel a világ |
a bejegyzett tüzektől távol. |
|
Ki mondja meg neki? Milyen idő |
csavar fület füle helyére? |
Körös-körül már ropog a tető, |
esik mindjárt szegény fejére. |
|
Kinek játssza, hogy korlátlan a tér |
s ami körbejár, bolond óra? |
Zárt végtelenjében mind odaér, |
ahol mintha már ott is volna. |
|
Úgy nézd, ahogy a szálló füst alól |
az ijedt állat téged nézne. |
Ahogy a teljesség is kihajol, |
|
|
|