| Üdvözlégy, falu, üdvözlégy, atyám, üdvözlégy, ájtatos ökör. |
| Megtért fiú porlepte cipőimben némán várom a csókot, |
| Eltékozoltam, mit eltékozolhattam, ifjuságom idejét, emlékeimet, |
| Nincstelenül és könnyedén mint születésem napján tárom felétek karjaim. |
|
| Kutasd ki zsebeimet, szél, fújj át fejemen, fogaim között, |
| Semmit sem hoztam magammal, mit elvittem vagy mit másutt gyűjthettem volna, |
| Ébredő fűzesek pilláim, nyugodtan folyhat köztük éltünk széles folyama, |
| Hűtlen szerető, hitszegő barát s a hon ezer baja. |
|
| Üdvözlégy, nehéz föld, horkoló Sárköz, Somogy kies bércei, |
| Kérődző torony, dögvészlengette méla táj, |
| Hol csak Ceres dalol, hol békés a világ, végtelen |
| És lapos, akár Galilei előtt – |
|
| Ezrediziglen e földbe gyökerezve, fajtám önkénytelen szava, |
| Jött-ment grófot, fürge izraélitát lenéző legátus az örök eklézsián, |
| Jogom van, szólván szivemből hozzátok, megfeddni az újszülötteket, |
| Kiprédikálni a késlő halottat, figyelmeztetni a gazdát, erény útjára vezetni a hajadont, |
| Kinek méhében csodálkozó arccal vár a kisded. |
|
|