Szárnyak

Madarak, madarak, madarak, madarak,
Ha több vagyok, mint test: lelkem a csicsergetésetek!
Hajnalodik már, dalolva jöttünk a réteken át haza,
Szárny volt ma éjjel nékem a szó, a korty, az óraütés, szárny a simogatás, kedvesem keze.
Szárny volt a dal, a kilincs, vígan feküdtem a lepedők szárnyaiba,
Már majd elaludtam, midőn ablakom előtt a májusi nap trombitaszavára
A fák kirázták magukból a madarakat! Lármás reggeli áldozat
Harsant: áriák, tollak, gondolatok színes gomolya szállt az ég felé.
Repdeső zászlók, angyalok rakétái, bomlott mezei ágyutűz,
Első zajos csók, miután, lobbanás, elrepül a szerelmesek inge!
Oly ragyogó, győztes volt e rajzás, hogy szabaduló kedvem feléje lebbent,
Síkosan, fürgén beléje fonódott, mint illatba az illat.
Vízcsobogás e zaj! – Miért siratni hát a tünő ifjuságot?
Szabad ragyogó égi mezőkre oszlik el selymes áldozati füstként.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]