Búcsú

Jobb oldalamon kedvesem,
balfelől a lebukó nap,
már fordul lassan a világ,
az ifjúság még rámkiált,
haraggal és utat mutat –
Öleljed át hát vállamat,
aztán borítsd rám köpenyem,
füstölög mint tűzáldozat,
lobog a foszló táj körül,
fönt a cserjésből villogón
kitűnnek a gyalogutak,
vetkeződik már a távol,
nézd a jövendőt, hogy lángol
azon, azon kell mennem át
utolérni az életem,
kivívni egy igaz hazát –
Mit balfelől csókolt a nap,
csókold meg jobbról arcomat.
Mondd csak bátorításodat,
ím fölkelek közületek
követni némán sorsomat,
vissza-visszaintegetek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]