Havas emlék

Megettünk téged kis malac.
Nyakonszúrt a szegény paraszt.
Kiknek jöttére boldogan
sikongattál és untalan
ugráltál a deszkák mögött,
rádrohantak az emberek.
Mert már november elején
nem volt számodra eleség.
Fülednél fogva húztak és
hiába volt a kérlelés,
aki úgy ápolt, mint fiát,
ki gazt hozott s kukoricát
és vakarta a hátadat,
anyám fogta a lábadat.
Hallottam jajgatásodat,
bent a meleg dunyhák alatt.
Sírtam, befogtam fülemet,
átöleltem testvéremet.
S képzeltem, jaj, mi lesz, mikor
reánk is ránkkerül a sor.
De már a pörköléseden
vidám szívvel voltam jelen.
Néztem a felcsapó tüzet,
körmömre húztam körmödet.
S a füstös, pernyés ég alatt
rágcsáltam megsült farkadat.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]