Kiderül, beborul

Az előbb sütött még,
most vastagon esik:
kiderül, beborul
reggeltől estelig.
Az előbb a sárnak
nehéz szaga szállt még,
most meg nem érzek mást
csak a violáét.
Ülök a tornácon
borulva-derülve,
mintha megannyi ősz
és tavasz repülne.
Csöpög és szikrázik
az eresz fölöttem,
repül az ősz, repül a nyár,
száz évet öregszem.
Tünődve-nevetve
nézem a játékot,
ezer éve a gyászt s rá a
fényes ajándékot.
Befutnak a csibék,
azután kifutnak,
csillog-villog a napfényben
farka a kukacnak.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]