A töltés mellett
Egy tagban álló ezerholdakon |
fut a vonat már órákon keresztül. |
Nagy messze egy-egy falu; tornya félve |
erőlködik a nap felé a ködből. |
|
Minthogyha Pestet elhagyva e mái |
időkből is kifutna a vonat, |
s egy régi korba, egy letűnt világba |
törne magának csattogó utat: |
|
eldőlt temetőt vág ketté, odébb |
pusztai tanya szalmafedeles |
cselédviskói közt rohan… előle |
sovány kutya fut, csirkehad repes. |
|
Egy mezétlábas gyermek áll a sárban, |
egy félvad, kócos jobbágy-ivadék. |
Mit érez, ő nem tudja, én tudom csak, |
minthogyha most is helyén állanék. |
|
|
|