Nagy idő

…Utcákon keltem át; a járdán
megállítottak, kenyeret,
vászonvégeket hajigálván
kézből-kézbe az emberek.
Rajtuk feledtem szememet.
Talicskán evett egy munkáslány,
üdvözülten, hogy ehetett:
a lelke ott mozgott a száján.
Hidak bocsátottak tovább,
s nők, éjszakák, ahogy megadtam
a tisztelgést arcraborultan.
Ülök már, apró pocsolyák
kékjén nézem, hogy’ száll felettem
a nagy idő a – fellegekben!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]