Levél

…Egyszóval, nincs remény; úgy élek,
mint ebédtelen dél után
éh-kopp estélig a szegények –
az idő gondol csak reám.
Már szeretetből sincsen kedvem
áltatni – kit, mondd? Koravén
gyerekként ül a szív a mellben,
tud és lát mindent, amit én.
Kettesben így ülünk; a morzsák
asztalomon s a csillagok
egy ablakomon magyarázzák,
hol is vagyok. Kihajolok,
mint vonatból – hajlongó hársfák
suhogják századunk futását.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]