Beszámoló

A cipő mindig szorított,
a sipkát mindig örököltem.
Jaj üdvözölt, sóhaj, szitok,
ahogy konokan egyre nőttem.
Repedtek rólam a ruhák.
Mint éknek a görcsös, szivós fa,
úgy nyitott utat a világ.
Sziszegett, sziszegtem vivódva.
Kapkodtam daccal fejemet.
Vertek csak, döngöltek az évek,
míg meg nem leltem helyemet.
Mint a csapdába szorult féreg.
Igy állok fele-utamon.
Megszöktek mind, kik erre jöttek.
Futnék s koloncként hurcolom
lábamnál hazámat, a Földet.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]