Alkalmi meditációk
Isten – Halál, köztük mint légvonat |
húz lelkemen át egy-egy gondolat. |
Nem tisztít, nem söpör semmit se ki, |
a port, az öntelt port lebegteti. |
|
Nincs rég velem már – valahol megállt, |
jaj, rosszul végezte hivatalát. |
Védangyalom, mit szólsz, ha odaát |
panaszt végül majd én teszek reád? |
|
Hit a kapitalizmus uralma alatt
Keresztény vagy? – Beh számitás ez is! |
Azért vagy az, mert nem vagy boldog itt! |
Igazság kell? – Csak bosszú! Meg a bér. |
Jó helyed lesz a pokol fenekén. |
|
Első csapda: az értelem ellen
Buta vagyok és félek tudni, mert |
a tudásszomj volt, ami messze vert |
körödből, Jézus… – Frissen, lelkesen |
az ész hivságáról elmélkedem. |
|
Második csapda: az értelem mellett
Amit felfogok: az nyomban kevés! |
nem a szív: tán a telhetetlen ész |
ragad fel mégis, visz tovább, tovább – |
s még részegebben ünnepli magát. |
|
Sem ez, sem az, talán majd az idő |
lebbenti azt is fel neked: ki Ő. |
Egy alkonyon csak szívedben terem |
s célhoz vezet, mint rég a szerelem. |
|
De addig, Uram, addig? Jaj, Feléd is |
annyi vívódás, förtelem, veszély visz? |
bor, bordély, torz kéj, forró háború – |
Mit szavalsz? Nem is volt oly iszonyú. |
|
Az vigasztalhat, hogy tudatlan is |
szolgálhatod Őt, szolgáld. Törd fejed. |
Buzgalmad látva tán nem állja meg |
s jelt ad, mi volt jó és mi volt hamis; |
dorgál s egyszerre, észrevétlenül, |
azt látod csak, már szóba is vegyül. |
|
|
|