Alkalmi meditációk

 

A vegyes házasság átka

Két szellem küzd itt, amint látható,
egy hívő és egy istentagadó.
Nagy próbát rótt rám már azzal az ég,
hogy vegyes házasságból származék.
Két nagyapa, két család szelleme
próbálja bennem: egyesülhet-e?
Az egyik csöndes, egyre mosolyog,
úgy kérdi gúnnyal: Hová is jutok?
Kitör a másik erre untalan:
Biz a pokolba, tisztelt nászuram.
– Oda-e? – Oda, és ez a gyerek,
ha így nevelik, ez is elveszett.
Pipára tömnek, fölsercen a tűz,
s a mennykék füst, mely mindent egybefűz.
Szemem elől felhőbe lengenek.
Egyedűl vagyok, veszendő gyerek.
Nézek utánuk. S ami lent maradt:
arcvonásaik itt az arcomon
hol mosolyra, hol könnyre állanak.
Örök harcukat tovább harcolom.
 

Hallgass

Se sértés, se gúny, sem a szolgai
ravasz könyörgés Őt nem csalja ki.
Énekelhetsz, fujhatod a verset,
Szivedről és nem hangodról ismer meg.
A híg panasz is hasztalan neki,
könnyed sincs elég Őt kiönteni…
A csiga, ürge példáját idézted?
Te bujsz a földbe, hogy ha Ő idéz meg!
Hallgass hát s készülj szavára: ha Ő
a szelet vetné, lehess levegő,
víz, ha a fodrot. Várj csak, várj. S ha nem szól:
tudj megfeledkezni te is magadról.
 

Munka közben

Rásüt a nap s mint Memmon szobra rég,
a havas méhes zümmögésbe fog.
Igy zeng a szivem is néha már. Zenét
vélek fülelni. Nyugtalan vagyok.
Két kas mögött babrálok s érzem
a vágyat már, hogy frissen letegyek
seprőt, fogót, s elkezdjek hirtelen
egy messzezengő boldog éneket.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]