Szolga

Szolga – mondhatom én magamra,
jó légvétellel, szabadon.
Mint levetett ruhán, nyujtózva
lépek át tüstént láncomon.
Az örökségbe kapott átok,
igy oldódik velem, világ.
Mit isten helyett én kiáltok
bujdosó szivemre, a vád
igy hozza (mint erdős magaslat
dörmögő visszhangját) a tág
jövőből egy atyai hangnak
föloldozását, vigaszát.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]