Gyűlöltem a címert

Gyűlöltem a címert a paloták ormán.
 
Már csak mosolyom van.
Mint a kétfejű sas heverünk a párnán.
 
Oh, milyen magosban.
Összefonódva, csak fejünk hajlik félre.
 
Érzem, ahogy alszol,
szállsz mosolyod szárnyán. Én meg fordulnék le
 
már a szép magasból.
Nem fordulhatok le. Igy lel majd a hajnal.
 
Állsz a levegőben.
Ragyogsz a zsákmánnyal; meg a diadallal,
 
mit átvettél tőlem.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]