Szép, ha fiatal főn

Szép, ha fiatal főn fehér haj világlik.
 
Csalom magam: beteltek
a próbák, az évek s szeretsz még, halálig
 
szeretsz már, szeretlek.
Jólesik szememnek az ifjúság-vénség
 
csillámló gyors cseréje;
mint ha a szél a tó milljó kék cserépjét
 
átrántja fehérre.
Mint a nyír, ha zöldből egyszerre ezüstbe,
 
és újra visszarezzen –
játszik a szerelem lobogása-üszke
 
még ifjú szívemben.
Halál, szerelem – van rokonabb ezeknél?
 
Nem félek a haláltól.
Szelíd ragyogásban, mint ifjú fejednél,
 
mutatja a távol.
Ha majd vele támad, gyűrt lepedőn, harcom
 
s legyőzöm, ráomolva:
nevetést várok; s hogy öt puha ujj arcom
 
görcsét kibogozza.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]