Vidéki állomáson

Egy kortynyi vigaszt, örömet
igértél, Uram. Mosolyogjak?
Előre megfizetteted.
Ízét veszed az italomnak.
…Jönnek, mennek a vonatok,
hozzák a jövőt, ahogy jönnek
s mind kedvesem nélkül robog
be és el. Szívem egyre könnyebb.
Testemben érzem, hogy vál multtá
a jövő, hogy csepeg belül
percenként, amit adni tudnál,
hogy nő múlásommal az űr,
hogy ürül velem is az élet –
Topogok fagyos síneken.
Ahogy lemondok, meg úgy értlek:
győztesen, ünnepélyesen
te érkezel a semmiben.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]