Egy idegen városban

Latinul, osztyákul, tudok franciául.
 
De németül semmit.
Mint gyereket, ki fél elválni anyjátul,
 
büszkén úgy vezetsz itt.
Jó neked ez, látom. Még messzebbre látok.
 
Gyengébb – de az egyszer
szavaidra tünnek el az akadályok.
 
Boldogan veszekszel.
Viszem a szorongást nevetve mögötted
 
(szívemben a csárdák
olajnyomatát, hol Rákóczira törtek,
 
Zrínyit tőrbe csalták).
Nézlek – oh ha ott is így tudnál beszélni,
 
a veszélyes honban,
hol ennyit sem értek, ha a Hang megkérdi,
 
merre fiam, honnan?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]