Esti dal otthon

Fáradt a föld, nyujtózni vágy.
Az almáriumról lenéz,
főt hajt a fonnyadó virág,
bólint, ládd ennyi az egész.
Egy nap. Kikelnek sorra fent
tojásukból a csillagok,
nyüzsögnek az éjben és kereng,
ragyog a raj, szinte csipog.
De lent a sötétség az úr.
Megkaptam, amit kaphatok;
s szenvedtem, néma válaszul.
Alhatok, próbát halhatok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]