Vonaton utazom…

Vonaton utazom, nézem a táj képét,
 
még egyre ijedve,
ha az ég foncsorja hirtelen enyémét
 
dobja az üvegre.
Dobja ki az éjbe: ott remeg a távol
 
égbolton, ott csillog,
fut az óriás arc. Mint a sűrű zápor
 
vagdossa a csillag.
Megriadok tőle. Egy kisérteté, még
 
korai, hogy menjek.
Homlokomon holddal esengjem hűségét
 
halandó szívednek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]