Nem érdemelnek meg…

Nem érdemelnek meg az emberek minket.
 
Van egy világ, van egy szabad hon,
 
hol mi uralkodunk, hová leviszlek,
 
mihelyt elalszom.
Ott szerettelek meg. Jobbra néztem: álnok
 
Rómák (mert ott éltél) lobogtak.
 
Balról – hessentve füstként a világot –
 
szívemre foglak.
Elpusztul a föld, ég. Semmi se kell. Állok.
 
Nézlek féltékenyen, te gyenge,
 
hogy’ népesíted be a pusztaságot:
 
árulsz el egyre.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]