Fordulj szembe…

Oldalról szomorú, de vidám vagy szemközt.
 
Oly ragyogó és szép,
mint amikor a nap rejtegeti fényét
 
futó fellegek közt
s egy villanás alatt – meleg égi állat –
 
végignyal a földön;
fölnéz a földmíves, lova is: tavasz jön,
 
a halak ugrálnak.
De másról beszélek. – Bár kihűlt szívemben
 
a tél után épp így
melegül egy tájék, reményeim érzik,
 
miket eltemettem.
Fordulj szembe velem, belőled is, rólad
 
– rejtheted! – a nap szól,
fagyos ereimből, hívj ki láncaimból,
 
hogy visszaragyogjak.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]