Isten forró agyában

Isten szép ötletei s gondjai:
összezilálva tolongtunk (mint álom
vagy láz képei, némák szólani)
e forró agyban, a bomló világon.
Fájtunk s nyüzsögtünk… fent, rajtunk kivül
útra-szabadult ráncokként vonultak
a felhők, égi rosszallás-jelül,
homlokára a nyüglődő nagyúrnak.
Bámult valaha iszonyúbb jövő
elé ez a szörny koponya, két kancsal
szemével: a jég holddal, a láng nappal?
Ki mondja, hogy nem volt őrült e fő?
Ez ölni nógatta, az meghajolni,
ez kézen járni, az kukorékolni…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]