Középszer

Harmincnyolc év. Már Berzsenyi korát,
dühét és súlyát hordom tagjaimban.
Kívül és belül lomha július van.
Így tiprom itt a szőllőút porát.
Nézem a tőkék csecsesült sorát;
boldog lehetnék s egyre morcosabban
zihálok és zsörtölődök magamban
s viszem magam a csúcs felé tovább.
Hát ott a völgy, a sík… Hol kis családom
s a béke csipog, mint madár az ágon
rejtezve, amíg rejtezni lehet –
Egy kis halom, egy kis falu, egy kis nép –
kölöncök, indák, horgak: gyökerek!
Az Atyaisten sem ment már ki innét!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]