Civódók

Hát öljetek csak vidoran, ha kedvetek már ölni van. Iszonyodtam, megnyugszom immár, csak nézem, hogy mi van. Ráncolhatod rám homlokod, nem imponálsz már, jó halott, nem vagy se jobb nálam, se hősebb, elérlek, meghalok. Szerény vagyok, nem kérkedek, ha megsiratlak, féltelek, orozva önmagam siratnám: hisz én is elveszek. Civódik itt a nagy család. De kisöcsém lesz odaát minden halott; anyának hívjuk az egy, közös halált. A lehelete, ez a szél? Keze bársonya, ez az éj? Hallom fölöttem suttogását: fölveszlek, csak ne félj.