Hóseás

Szép a vesztett ügyet ápolni; hidegül
 
a lég szívem körül.
De bent a hűség, mint fészekben ül,
 
örül, hogy nem röpül.
Már semmi se gond, se bú; meghalt a győzelem;
 
magam vagyok, magam,
el nem árulhatón: mivel seregtelen,
 
bízva: mert társtalan!
Kényemre már enyém jövendőnk. Figyelem,
 
ha lépne, merre lép.
Kezes megint, szelíd, nevelhetem,
 
mint apa gyermekét.
Vívódásban telik napom és éjjelem,
 
ország dől, nép zokog.
Valahol az isten dolga lehet ilyen.
 
Sóhajtok; hallgatok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]