Áldozat

Vedd példának őt. Hogyha vért
szomjaznak fenn az istenek:
a népedé helyett
nyujtsd némán föl nekik a magadét.
Megízlelik s betelnek véle tán!
Mert olyan a kor, mint midőn Wotán –
Mert olyan a kor, mint midőn Zeusz
bitorolta még a Fiú helyét,
itta a bort és zabálta a húst.
Midőn tivornya-hely volt még az ég.
Barbár idő. De ilyenkor terem
Sárkányölőt a föld és Tűzlopót.
Barbár idők. De hősök s áldozók
ilyenkor győzhetnek a végzeten.
Ilyen volt ő is, aki most kimúlt.
Nem összeroppant, de fölmagasult.
*
Rom, rom és rom. S úgy érleli magát
rommá a ház, a város, a világ,
ahogy gyümölccsé érik a virág.
Hazám: jövendőnk, Déva vára vagy?
Elég e vér, hogy megkösse falad?
Szorong a szív; bár hajnalod hasad!
Népünk jövője? Szó, te semmi rongy!
Jaj, az beszél ma, aki nem felel,
és nemzetét ma az emeli fel,
ki súlyával lerogy.
Fölfelé futva példát így mutat,
ki jobbra-balra nem lel már utat.
 

1941

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]