Szöcskeszó

Mintha a vad hőség zenélne
sistergőn a sík ugaron:
zeng, zúg a szöcskeszó az égre,
szöcskegyász, szöcskevigalom.
Úgy zeng, cseng, forr a határ körbe
a nyári délben, mintha csak
fedő volna s már emelődne,
mert rögtön buggyan és kicsap!
Nem haragot forr az ég alja
végig nyugaton-keleten;
törpe sáskanép búja, jajja
és kínja ez a végtelen.
E tikkadt szík nem lázadást forr,
bár harsog, száj és nyelv ölég –
Egy lépéstől, egy botcsapástól
elnémul körötted a rét!
Nem harcra hevíti a tűz, mely
nyalja keleten-nyugaton;
vénasszony jajjal, szopós dühvel
viharzik e birodalom!…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]