Talpak

Hajnalok emelődtek, estelek lezuhantak; le s föl úgy cserélődtek, ahogy a futó talpak. Napok, hónapok, évek, szedték fölöttünk lábuk! Sehova el nem értek; csak ropták fürge táncuk. Cuppant az égbolt sárral és fröccsent csillagokkal. Álltunk remegő állal és küzködő mosollyal. Mint hősi férfi-táncban az ördög és az isten: járták az éjek bátran a nappalokkal szemben. Tapostak, ahogy szőllőt az ősök, néma csárdás dühével, míg csak köllött – Csak döngés volt, zihálás. Dőltünk, törettünk s vártunk egy szót fentről, hiába! Csak talpat, talpat láttunk; betiprattunk a sárba.