Párban1

Kitűnt a hold Szántód fölött
kékjén a délutáni égnek.
Ment le a nap Tihany mögött.
Messziről hosszan összenéztek.
Némán így tűnt föl hajdanán
Jézus halovány fehér képe;
így nézett szeme a pogány
krisztusnak, Plátónak szemébe.
Negyvenedik évem előtt
így néz össze jövőm és multam,
hogy se jövő, se mult időt
nem sajnálni már megtanultam.
Így néz ma a forradalom
farkasszemet a régi renddel,
míg lent az ember-tájakon
dal és jaj árad, mint a tenger.
Így tekint össze bennem a
kétféle emberség: lobogva
Sárrét zord prédikátora
s a bólongó tolnai szolga.
Így néz a legyűrt nyers erő
a diadalmas jámborságra,
így az állatszelíditő
lány a juházó oroszlánra.
Keresve s taszítva megint
kedvesem s egymást várva-vártan
tündöklő szívünk így tekint
egymásra sorsunk magasában.
Mint mérleg két tányérja száll,
mint kerekes kút páros vödre,
szolgálják egymást, küzdve bár,
a jó szeretők mindörökre.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]