Megmentett élet

A jövendőből
rám égő szem tekint
lehúnyva s megtágulva, mint
a nap midőn küszködve föltör.
Lapul és villan –
Leskelődő vadász szeme –
Egy isten s iszonyú ebe
szimatol nyomaimban.
Gyermek szűz szeme, aki épp
feléri az asztalt s úgy néz be,
mint poklából végre az égbe;
mint néz minden új nemzedék.
Fölkel az új nap, fölkel
az ember s a növő idő
s megkérdi komor arccal,
míg atyaként fölémbe nő,
mit tettem életemmel
és talán megvigasztal.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]