Hullaevők

Kiért maradt ott Szabadi, ezért a szorgos kopaszért? És Kiss és Tóth és mind, aki ha élt is, épp csak éldegélt? Beh otthonosan csillog már a fény a márványtáblán, az új hősökén! Beh otthonosan nyüzsög a csapat vendég a Fehér Ló fái alatt. Melyiknek kispörköltjét védve halt meg Beke és Fekete? Melyik söréért fagyott jégbe Fábján füle, Kovács keze? Csillogva cikáz, mint a villám, kés-villa-pár a csirkehullán; e szép hölgyért, hogy így ehessen: melyik Nagy halt meg Voronyezsben? Mert ha van képzeletben mérték, a finom ujjak szét most vágják az ezüst tálon Takács térdét, Kántás karját, Pordán bokáját. Nincs ehetnékem. Itt keringek a téren félórája már. Vérszínü borához melyiknek tálal föl engem a halál? 1943