Csorda

A tornyot, oszlopot legelő esztendők csapatja! A vérben cuppogók századokról századokra! A szerelem édes panasz-szavai s a hős-jaj mind, ami szállt innen a fényes éghez, hasztalanul, tipró lábak alól! S csillagok, csillagok, sugaras Csülök-nyomok! S világür, hol szabadon az a csorda robog!