E. A. halálára

Nem ember, hanem csak az emberek:
az aljasság fagy-szele ölte meg,
kik megtagadták, bomlott magyarok
s bomló zsidók, kiket megtagadott.
Mert megtagadott mindenkit, csak őt
magát nem, akit most büszkén megölt.
Elvitte lényét tisztán, kényesen,
nem hagyott munkát hóhérára sem.
S mi játszunk tovább. Íme, hogy szakad
a fésűs zápor: fésültesd hajad,
törülközz a nap keszkenőibe,
vár téged is a föld korgó bele.
Legyen erőd, hogy az örök mocsár
förtelmeibe tisztálkodva szállj,
fényesen frissen, égre a fejed –
A többi gondja úgysem a tied.
Ezt gondolom s ezt: ennyi csak, amit
halála árán a férfi tanít?
Élet, halál nem okulásra van.
Siratni tán – bár az is hasztalan!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]