K. A. halálakor1

A hang megromlik a fülben,
a szájban az íz.
Oly mindegy, hogy megmenekültem.
Életem szégyenem is.
Azt mondjátok, megmenekültem,
mert utól senki sem ért?
Épp csak a lét lett semmi körültem,
többé senki sem ért.
Csak a hang romlott meg a fülben
s a szájban az íz,
csak az nincs, minek éltem, örültem,
kétségbeesetten is…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]