Megy az eke

Megy az eke, szaporodik
a barázda,
mintha egy nagy könyv íródnék
olvasásra.
Papirosa a határ, a
tengerszéles,
a tolla meg az a szegény
öregbéres.
Megy az eke, telik a könyv
sorról sorra.
Én vagyok az egyedüli
olvasója.
Én tudom csak, mit jelent ez
és mit ér ez,
először szánt a magáén
az a béres.
Megy az eke a felemás
két tehénnel,
mintha menne édesanya
kisdedével.
Elkerülik a páncélos
roncsát bölcsen;
legyen az a magyarázó
kép a könyvben.
Megy az eke, megy a magyar
sorról sorra
lankadatlan, mintha puszta
szerszám volna.
Fogy az ugar, nő a szántás
telve-terjed.
Magyarország, így írják a
történelmed.
Ki az a kéz, ki az a nagy
névtelen toll?
Megvárom, míg kifordul a
mesgyesorból,
hadd szorítsam a kezembe
valahára –
De meg sem áll, de csak int, hogy
még mi várja.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]