Budáról nézve

Fekete üregek sora,
amelyekben nem csillan ablak.
Kivert szemmel áll a Dunánál,
Pest városa vakon pillantgat.
Csak áll és áll és konokan
csak vár és vár és szinte lépne,
feléd, jövendő? vagy – egy lépés –
lába elé a víz-örvénybe?
És emeli üres szemét
az üres égre s szinte koldul.
Mit hajítsak, ha semmim sincsen,
tenyeredbe vigasztalóul?
Kiűztél, tetted helyemül
a nádast és a pusztaságot,
hogy hangozzék szavam hiába.
Add a kezedet, megbocsátok.
Kivetett, elűzött faluk
üzenetével jövök hozzád,
mostohánk, akiért pirultunk:
vár még egy ország, magyar ország.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]