Nem a szegénységet…

Nem a szegénységet, csak a szegényt   dicsértem én szívem szerént. Mi kincsemmé vált, tőlük kaptam   (töredékét ha visszaadtam). Muljék el a szegénység! – vallom,   de el is akad itt a hangom. S a szegények? A hívek, bátrak?   Megsiratnám, ha elmúlnának. Hogyha kiveszne az a fajta,   mely nevelt engem hitre, harcra, amely – ha lettem én a kard –   a kar volt, mely győzni akart! Apáim és anyáim népe,   úgy változz, hogy ne változz mégse. Akárhogy híjják az urat:   a bitorlót, ne hagyd magad! Mert most érünk csak meredekhez   és annak vége tán sosem lesz. Hogy odavágja, aki szenved   igazát bár az Úristennek!