Folttalan

Vesd szemed fel a mennyboltra, nem mintha kegyelem honolna vagy irgalom ott, de mégis így mondd, hogy ostorozzatok. Ne nézz azokra, akik vernek, mert jöhet nap, mikor kegyelmet a rosszak, a jók között majd egyaránt neked kell osztanod. Eljő s te örvendj: míg más kérked, te már a vezeklést is végzed, mert van perc, mikor épp ahhoz áll a Jog, kit túlontúl tipor. Mert van ütés, melytől a vesztes nyerő: a bűnös áldozat lesz, amely már felold, oldja a nyelvet is, mely bűn-béklyózta volt. Akkor se tudd: sárt kik dobtak rád, légy magad, magyar, az igazság; drót, sár, vér felett hogy én is folttalan lépdelhessek veled.