Panaszdal a szolipszizmusról

(Énekli egy filozófus)
Az almafa közé s közém
odaállt rögtön a vágyam.
Nem is az almát láttam én,
hanem a vágyam láttam.
Nem is az almát ettem én –
An sich sohasem lett enyém,
mit szívvel megkivántam.
Magamat kaptam vissza én
a lét-automatában.
Egy darab múltam állt elém,
vitt bárhova a lábam
s nem jövőm! Így vagyok szegény
e mindig-gazdag mában!
Hej, volna csak fejem helyén
példa okáért májam –
– – – – – – – – – – – – –
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]